Bemutatkozás

Kedves látogató ezúton is szeretnénk üdvözölni oldalunkon, és néhány sorban megfogalmazni mit is képviselünk a Napfizika területén.

Történetünk: 1946-ban kezdődik Budapesten, amikor a Svábhegyi Csillagdában elhatározzák egy Napfizikai Osztály felállítását! Az osztály 1958 elején a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Botanikus Kertjében álló egyetemi bemutató csillagda épületébe költözött és itt Dezső Loránt vezetésével az MTA Napfizikai Obszervatóriuma néven új kutatóintézet jött létre. A költözés után az egyetemi csillagvizsgáló eredeti épületét kibővítették, és két fotohéliográffal megkezdődött a rendszeres észlelés. 1972-ben az egyik fotohéliográf a gyulai víztorony tetején kialakított Gyulai Megfigyelő Állomásra került, ami további előnnyel járt. A világon csak egyetlen naptávcső van, melynek cölosztát-tükre a talajszinttől magasabban van, mint a gyulai távcső (43m), ami a leképezés szempontjából döntően fontos körülmény, másrészt így az év folyamán átlagban 50-nel több olyan nap van, amikor készül saját észlelésünk. A hetvenes évek elején jelentős fejlesztés történt az obszervatóriumban, az épületet kibővítették és egy nagy koronográfot állítottak fel. 1980-ban az obszervatóriumot újból egyesítették az MTA Csillagászati Kutató Intézetével, amelynek jelenleg is napfizikai osztályaként működik.
  A rendszerváltozást követően az obszervatórium észlelőhelyeinek működtetése egyre inkább problémává vált - elsősorban pénzügyi keretek - a műszerek, távcsövek karbantartása; de a technikai fejlődés, a nagyfelbontású műholdas (SOHO/SDO) észlelések lehetősége új szempontokat helyezett előtérbe. A műholdas észlelések feldolgozására az obszervatórium vezető kutatói (Baranyi Tünde, Ludmány András, Győri Lajos) több sikeres hazai és nemzetközi pályázatot nyújtottak be, és nyertek el, mint pl. SOTERIA vagy eHEROES, amelyekben NASA műholdak műszereinek észlelési anyagát nagy részletességgel dolgozták fel! Részben a technikai fejlődés, illetve a régi műszerek korszerűsítésének nehézségei, és szükségessége miatt, az MTA felettes vezetése az obszervatóriumi észlelőhelyeket 2015 végére, 2016 elején megszüntette, de az adatbázis profilt továbbra is működteti a Csillagászati Intézet más nemzetek földi, valamint az ESA és a NASA jelenlegi és tervezett műholdas észközeire alapozva. Az obszervatórium "funkcionális része" az adatbázis profil - néhány kutatóval, a debreceni Atommagkutató Intézet területén működik tovább, mint Virtuális Napfizikai Obszervatórium.

Adatbázisaink: a világon egyedülállóak! Minden obszervatóriumnak az az egyik legfontosabb feladata, sőt küldetése, hogy hosszú távú, homogén észlelési anyagokat gyűjtsön azokról a jelenségekről, melyekre műszerei leginkább alkalmasak. A nem-szakmai közönség számára is érdekes a naptevékenység, mert a csillagászati jelenségek közül ennek van a legnagyobb befolyása a földi környezetre. Mivel igen sok jelenség csak hosszú idő alatt mutatkozik meg, tanulmányozásuk ilyen hosszú, homogén anyagok nélkül igen nehéz, esetenként lehetetlen lenne. Előzménynek tekinthető Greenwich Photoheliographic Results (GPHR), a fotoszféra-adatbázisok klasszikus tagja, amelynek 1878 és 1976 között évenkénti egy kötete tartalmazta a foltcsoportok pozíció és területadatait minden napra. A Debrecen Photoheliographic Results (DPR) program azután indult el, hogy Greenwich-ben végleg befejeződött a fotohéliográf-program. Az elgondolás az volt, hogy minden eddiginél részletesebb és pontosabb katalógus készüljön a napfoltokról és nemcsak a pozíció és területadatokat, hanem a foltok mágneses polaritását is tartalmazza.
 A Debrecen Photoheliographic Data (DPD) esetében az obszervatórium DPR-ben nem érintett kutatói egy olyan katalógus munkálatait indították el, mely mindazt az adatot magába foglalja, ami az általunk készített fotohéliogramokból kiolvasható, tehát minden napra minden egyes folt pontos pozícióját és területét, de nem tartalmazza a más obszervatóriumoktól kapott polaritás-adatokat illetve a foltok egyik napról másikra való azonosítását, mivel ez utóbbiak hihetetlenül élőmunka-igényes feladatok. Ennek érdekében Győri Lajos vezetésével jelentős módszertani fejlesztések is történtek, amelyek a munka egy részét automatikussá tették.
 Az elmúlt időszakban sikeresen elnyert Európai ESA(Európai Űrügynökség) pályázatoknak és informatikai fejlesztéseknek köszönhetően a DPD katalógus tovább bővült a SOHO/MDI és az SDO/HMI NASA műholdak műszereinek észlelési anyagára épülő SOHO/MDI Debrecen Sunspot Data (SDD) és SDO/HMI Debrecen Sunspot Data (HMIDD) műholdas észlelés alapú adatbázisokkal, amelyek a napfoltok és fáklyák (mágneses terek) pozició adatai mellet már mágneses adatokat is tartalmaznak, ráadásul napi helyett óránkénti sűrűségű felbontással. Jelenleg a szűkös kapacitások és pénzügyi finanszírozás okán a NASA SDO/HMI műszerére épülő "napi-1" felbontású un. Quick-Look adatbázis folyamatosan bővülve, tudományos előrejelzések vizsgálatához biztosít lehetőséget, illetve az észlelések homogenitását figyelembe véve tart a földi alapú adatbázisok bővitése és karbantartása.
 Érdemes még szót emelni Hungarian Historical Solar Drawings (HHSD) észlelés gyűjteményről, ami egy teljesen új kezdeményezés. Mivel az ógyallai és kalocsai észlelések 1873 és 1920 között együttesen 48 évet fednek le, a Debrecenben 1958 és 2000 között készített észlelési anyaggal (közel kétszázezer lemez) együtt a magyar teljes napkorong-észlelések összesen 101 évet fednek le, ami az időtartam hosszát tekintve világviszonylatban a második legnagyobb fotoszféra-anyag, ami ráadásul minőség tekintetében is az elsők között van.
 Valamint megtörtént a Debrecenben továbbfolytatott Greenwich Photoheliographic Results (GPHR) debreceni GPR revizója a Greenwich-i időszakra, amely elég sok hibát tartalmazott.

Ezen a képen a NASA SDO (Solar Dynamics Observatory) műholdja és fedélzeti műszerei HMI,AIA és EVE láthatók.