A rendezvényre a Magyar Asztronautikai Társaság, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet és a Soproni Geofizikai és Geodéziai Kutató Intézet rendezésében került sor a Tihanyi Mûvésztelep épületében. A szeminárium központi gondolata az volt, hogy 30 éves a rendezvénysorozat, és ez alkalmat nyújtott arra, hogy múltját végiggondoljuk és jövõjét megvitassuk. A jelenlegi szemináriumon olyanok is részt vettek, akik már az elsõ alkalommal, a szintén Tihanyban megrendezett 1972-es találkozón is jelen voltak: Almár Iván, Bencze Pál, Hegymegi László, Illés Erzsébet, Király Péter, Verõ József (itt csak társszerzõként), továbbá vendégként megjelent Szemerédy Pál és Abonyi Ivánné, valamint üdvözölte a találkozót Ill Márton, Abonyi Iván. A résztvevõk a rendezvénysorozat folytatása mellett érveltek és közfelkiáltással megszavazták, hogy a következõ szeminárium 2004-ben Debrecenben legyen. A szemináriumok anyaga korábban nyomtatásban is megjelent. A XXIII szeminárium anyagát pénzügyi okok miatt nem jelentethetjük meg, de mára az elektronikus eszközök lehetõvé teszik, hogy a beszámolók a hálózaton keresztül hozzáférhetõk legyenek, ezért a jelen honlap a nyomtatott kötetet is helyettesíti.

Almár Iván (MTA KTM Csillagászati Kutató Intézet): Megnyitó

Almár Iván (MTA KTM Csillagászati Kutató Intézet): Szükség van-e az élettelen Naprendszer védelmére?

Király Péter (MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézet): Antianyag a Föld környezetében.   KPTihany.doc

Az antianyag a közönséges anyag ellentétes töltésû összetevõkbõl álló "tükörképe". Létezésének elméleti alapjait Dirac 1928-ban megalkotott relativisztikus kvantumegyenlete adta meg. Az elsõ antirészecskét, a pozitront Carl Anderson 1932-ben fedezte fel. Dirac 1933-ban tartott Nobel-elõadásában már anticsillagok, antigalaxisok lehetõségérõl is beszélt. Bár a világunkat alkotó közönséges anyaghoz hasonló szervezettségû, "igazi" antianyagot eddig sehol sem találtak, bizonyos elemi formái a Föld szûkebb és tágabb környezetében egyaránt jelen vannak, és tulajdonságaikról egyre többet tudunk. Napjainkban az antianyag mesterséges, egyre nagyobb szervezettségû formáinak (antimagok, antiatomok, valószínûleg rövidesen antimolekulák) elõállítása terén is gyors a fejlõdés. Az elõadás történeti áttekintést nyújt az elmúlt 75 év antianyaggal kapcsolatos elméleti, kísérleti és megfigyelési eredményeirõl. Beszámol a különbözõ antirészecskék felfedezésérõl, a légkörünk felsõ határára érkezõ kozmikus sugárzási antianyag-fluxus méréseirõl és ezek értelmezésérõl. Példákat ad arra, hogy a Föld magnetoszférája és a Nap körül kialakuló helioszféra hogyan befolyásolja az antirészecskék mért fluxusát. A Galaxisunkból érkezõ fluxus értelmezéséhez jelenleg elegendõnek látszik a kozmikus sugárzás csillagközi gázzal való kölcsönhatásainak figyelembevétele. A Galaxisunk központjának közelébõl és más, aktívabb galaxisokból érkezõ gamma-sugárzás viszont arra figyelmeztet, hogy a Világmindenség bizonyos tartományaiban a nálunk észleltnél jóval több pozitron található, más antianyag tömeges létezésére viszont nincs bizonyíték. Ma sincs magyarázat arra, hogy miért ennyire aszimmetrikus világunk anyaga a töltéstükrözésre nézve. Hiszen a Világmindenség fejlõdésének korai szakaszában minden bizonnyal nagyon közel azonos mennyiségben fordult elõ anyag és antianyag. A megoldás a nagyenergiájú fizika további eredményeitõl várható. Végül kitér az elõadás az antianyag különbözõ formáinak jelenlegi és jövõbeli felhasználási területeire.

Horváth András (TIT Budapesti Planetárium): Mai élet a Marson? Lehetséges biogén dûnefoltok.

Illés Erzsébet (MTA KTM Csillagászati Kutató Intézet): "Antarktiszi" meteoritok a Marson   AntMet.doc

Kivonat: A Mars Global Surveyor egyik felvételén látható, a környezetüknél sötétebb kövek meteorbecsapódás révén kerülhettek a Mars felszínére.

Abstract: A quasi-biennial fluctuation has been detected in the time-series of the sunspot umbra/penumbra ratio on the basis of the Debrecen Photoheliographic Data. To reveal the underlying physics the time serii of several relevant parameters have been analysed. We give an overview of the mid-period fluctuations in solar and solar-terrestrial physics.

Tátrallyai Mariella (MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézet): A Cluster program eddigi eredményeirõl.

Kecskeméty Károly (MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézet): A NASA STEREO programja.  sztereo.ppt

Hegymegi László (Eötvös Loránd Geofizikai Intézet): Magyarország szerepe az INTERMAGNET-ben.

Kovács Péter, Vörös Zoltán (Eötvös Loránd Geofizikai Intézet): Turbulencia modell a magnetoszféra dinamikai folyamatainak leírására.

Illés Erzsébet (MTA KTM Csillagászati Kutató Intézet): Üstökös szubmagok kétféle populációja.  Borrelly.doc

Kivonat: Ha elfogadjuk azt a hipotézist, hogy maguk az üstökösmagok kisebb egységek, ú.n. „szub-magok” összecementált halmazai (Weissman, 1986), akkor több megfigyelési ténybõl arra következtethetünk, hogy legalább kétféle tömörségû szubmag alkothatja egy-egy üstökös magját (Illés-Almár, 1995), amelyek közül az egyik fajta laza, a másik fajta kemény és kohézív.

Pázmándi Tamás (Eötvös Loránd Geofizikai Intézet): LET spektrum meghatározása 3-dimenziós szilícium teleszkóppal.

Merényi László (Eötvös Loránd Geofizikai Intézet): Korszerû számítógépes geofizikai adatgyûjtõ rendszer fejlesztése.

Illés Erzsébet, Almár Iván (MTA KTM Csillagászati Kutató Intézet): Modelljavítási javaslataink a készülõ új CIRA modell számára.  Modelljav.doc

Kivonat: A COSPAR egy új nemzetközi felsõlégköri modell megalkotására készül. Az elõzõt 1986-ban publikálta CIRA’86 (COSPAR International Reference Atmosphere, 1986) néven, amely az MSIS’86 modellen alapult. Ebbõl az alkalomból a 2. World Space Congress-en Almár Ivánnal két, posterként is bemutatott elõadásban (Almár and Illés-Almár, 2002, Illés-Almár, 2002) foglaltuk össze legfontosabb eredményeinket, amelyeket modelljavítás-javaslat formájában is bemutattunk.

Heilig Balázs (Eötvös Loránd Geofizikai Intézet): Pulzációkutatás az ELGI-ben.

Illés Erzsébet, Almár Iván (MTA KTM Csillagászati Kutató Intézet), Bencze Pál (MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet): A felsõ légkör különbözõ viselkedése korotáló plazmanyalábok és CME-k hatására.

Kis Márta (Eötvös Loránd Geofizikai Intézet): Földi elektromágneses adatok inverziója - módszerfejlesztés.

Sátori Gabriella (MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet): Villámok keltette elekrooptikai emissziók a felsõ légkörben és az ionoszférában.

Bór József, Sátori Gabriella (MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet): Schumann rezonancia (SR) tranziensek regisztrálása és vizsgálata a Széchenyi I. Geofizikai Obszervatóriumban.

Kivonat: Az SR tranziensek kiváltói általában nagyenergiájú villámkisülések. A tranziens adatsorokból levezethetõk a keltpõ villám földrajzi koordinátái, polaritása, illetve becslés tehetõ a kisülési csatornában folyó áram erõsségére. A nagy árammomentummal rendelkezõ kisülések a felelõsek az 1990-es években felfedezett magas légköri elektro-optikai emissziókért (sprites, jets, ELVES) is.

Illés Erzsébet (MTA KTM Csillagászati Kutató Intézet): A geomágneses viharok hatása az idõjárásra.  Geomviharutan.doc

Kivonat: Az ûrkorszak elsõ 15 évében vizuális és fotografikus megfigyelésekbõl meghatározott mûhold-pozíciók analízise tette lehetõvé a földi felsõlégkör sûrûségének meghatározását. Csoportunk a felsõlégkörben a Nap-Föld kapcsolatok hatására lejátszódó geomágneses változás vizsgálatához gyûjtött anyagot Európából és Ázsiából a geomágneses viharok elõtti és utáni 1-2 hétre. Már az adatgyûjtés idõszakában feltûnt, hogy a viharok után mindig sokkal kevesebb megfigyelés van, ami arra utalhat, hogy megnõ a felhõborítottság. Akkor ezt a sejtést viccként emlegettük, mert magunk sem mertük elhinni, hogy igazságtartalma van. Közben mára már megszületett az a munkahipotézis (Tinsley 2000, és az abban felsorolt referenciák), amely magyarázza is ezt a jelenséget. Most végeztük el azt a statisztikai vizsgálatot az akkori megfigyelési anyagon, amely szignifikánsan bizonyítja is, hogy a jelenség Eurázsia térségében valóban létezik.

Kivonat: A szoláris plazmaáramok két fontos típusát, a CME-ket és a gyors napszélnyalábokat hasonlítjuk össze geoeffektivitás szempontjából. Az OMNI adatbázis alapján elkülönítve vizsgáltuk a geoeffektív (Kp>3) eseményekhez tartozó kis-, közepes és nagysebességû plazmaáramokat, valamint a By és Bz komponensek évi viselkedését. Megadjuk a CME-k és gyors napszélnyalábok közötti karakterisztikus különbségeket, melyek felelõsek lehetnek a korábban talált troposzféraválaszokért.

Kivonat: Választ kerestünk arra a kérdésre, hogy milyen tényezõk okozhatják azt a korábban talált jelenséget, hogy a plazmaáramok révén közvetített szoláris hatásra az alsó légkör a szoláris dipóltér polaritásától függõ választ ad. A féléves fluktuáció fõ szereplõi az IMF By és Bz komponensei, melyek a CME-kben olyan féléves viselkedést mutatnak, mely túlkompenzálja a Russell-McPherron és Rosenberg-Coleman effektusok hatását. A plazmaáram sebességének hatását is vizsgáltuk.

Bencze Pál (MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézet): Zárszó.

Csontos András, Lichtenberger János: Obszervatórium-látogatás a Cser-hegyen.

Aktualizálva: 2003 február 21.
Szerkeszti: Ludmány András
Ionoszféra-Magnetoszféra szemináriumok honlapja
Magyar SCOSTEP-honlap